Kákai László, Solymári Dániel

A válságállóság kérdése a magyar máltai szeretetszolgálat munkáján keresztül

A huszadik század második felében a globalizáció és a jóléti állam léte és működése lényegében párhuzamosan bővültek. Ez a komplementaritás elengedhetetlen előfeltétele volt a globalizáció társadalmi elfogadásának. Majd 1990-től sajnálatosan a két fogalom közötti kapcsolat erőssége az évtizedek múlásával szinte teljesen eltűnt (Mishra 2016).

Amíg a kereskedelmi liberalizáció elősegíti az általános jólétet, addig komoly zavarokat okozhat a gazdaság szerkezetében. A kereskedelempolitika liberalizálása által előidézett nagyfokú szakosodás következményeként a termelési tényezők a versenyképesebb ágazatok irányába mozdultak el.

Hosszú ideje zajlik a gazdasági globalizációnak a jóléti államra gyakorolt hatásáról folyó vita. Egyrészt, a globalizáció fokozhatja a kompenzációs szociálpolitikák iránti állampolgári követeléseket, ezért a nyitott gazdaságok gyakran nagyobb méretű jóléti állammal rendelkeznek (például a skandináv országok vagy Hollandia). Másrészt, a mobil tőkéért folytatott verseny az adózáson keresztül történő bevételnövelés tekintetében a nemzetállamok között meghatározhatja a kormányok mozgásterét, mivel csökkenti a társadalmi kiadások szintjét.

A konvencionális nézetek szerint (Atkinson 2021) a „nagyméretű” kormányok kora véget ért. Az 1970-es évek elején a háború utáni gazdasági fellendülés (economic boom) összeomlott, a kormányzatok gazdaság-menedzselési képességével kapcsolatos szkepticizmus terjedni kezdett. Ez a szkepticizmus az elmúlt évtizedben tovább erősödött, mivel a globális piaci integráció gyors ütemével és különösen a nemzetközi tőkemobilitás drámai növekedésével a gazdasági recesszió világszerte elterjedt és tartósan megrekedt. A megszorító politikák makrogazdasági prioritássá váltak Európa-szerte, miközben a „nagy kormányok” a gazdasági visszaesések kezelésére és a gazdaságra tekintve károsnak mutatkoztak. Mivel a globális piacok kíméletlen környezetet biztosítanak a nagy kormánynak, így elvárták, hogy a jóléti rendszereket is visszaszorítsák (Cerny 1997).

Mindezek hatására az állam szerepe folyamatosan csökken a szociális szabályozásban, miközben a szabadpiac feltételei határozzák meg a gazdaság működését és az állampolgárok jólétét. Ezáltal a globalizációs folyamatok addicionális előretörése növelte a társadalmi polarizációt és az egyenlőtlen jövedelemelosztást, mivel a globális piacok inkább azokban az országokban idéztek elő növekedést, amelyek a legtermékenyebb eszközökkel vagy forrásokkal rendelkeztek. Továbbá a globális gazdaságban az alacsony jövedelmű országok számára negatív külső körülményekhez vezetett az inkrementális költséghatékonyság is (Koç et al. 2013).

Esping-Andersen (1990) a jóléti ideáltípusok weberiánus koncepcióját1 alkalmazta a nyugati jóléti politikai struktúrák három alapeszméjének azonosítására2; a jóléti államtípusok komparatív kutatása során számos szakpolitikai területet vizsgált annak érdekében, hogy a nemzeti jóléti megközelítések mennyiben követik az azonosított ideáltípusokat. A diskurzus arra törekedett, hogy felölelje azokat az alapvető módszereket, amelyek meghatározzák, hogy az állam miként válaszolhat lakossága különböző szegmenseinek szükségleteire a globális kapitalizmus kontextusában.